Mindig is szerettem a fény-árnyék játékokat.
Jöttem haza fele, és néztem, ahogy az árnyékom újra-és-újra egybe olvad, majd elválik a fák árnyékától. És elgondolkoztam, hogy mi lenne, ha egyszercsak nem tűnne elő újra az árnyékom, az egyik fa mögül... (Mielőtt bárki szuicid hajlamokat vélne felfedezni, el kell, hogy keserítsem, ennél filozófikusabb tartalomról van szó)
Láttam/hallottam egy újabb definíciót mostanság a léteztésre: (dióhéjban) a képesség, hogy felfogjuk, ami történik velünk, és később, mint emlék, a személyiségünk részévé váljék. Beépül a gráfba, hehe... :)
PS: lesz nem sokára 22-es csapdája is, csak még rá kell szánnom magam. Bár úgyis burst jelleggel szoktam bloggolni.
RSS
balinto 2006